Rólam
Blogot írok a brit könnyűzenéről. Hogy ki vagyok én? Nem annyira fontos. Láthatsz néha, ahogy esőkabátban vágok át a városon. Vagy talán én vagyok az, aki egy kávézóban maga mellé dobja az oldaltáskát, leül, és írni kezd.
Kategória: Intro
-
A britek bennem mindig is nagyon ambivalens érzéseket keltettek. Végignézve a történelmükön a gyakorlatias „működik”-jellegű gondolkodásuk Occam borotvájától a William Blake-féle „sátáni malmokon” keresztül a Boots című Rudyard Kipling-versig vezeti a szememet. És hát kicsit elborzadok a látványtól. Ugyanakkor nem tudom nem tisztelni ennek a „mindegy, csak működjön”-gondolkodásnak az eredményét. Alapvetően egy olyan élhető világot…
-
Pop helyett britzene. A pop az az, amikor találsz egy albumot, aztán rögtön újat keresel. A britzene viszont az, hogy visszatérsz egy régi albumhoz, és kiderül, hogy van még mit hallgatni rajta, ha nem is sok, de van. A pop az diszkógömb. A britzene az fény egy lepusztult iparváros aluljárója végén. A pop az egy…
-
1. Tudom, hogy a nyelvhelyesség közös ügy, s ez jól van így. És valóban, magyarul nem kellene a The szó elé az a, mert mindkettő névelő, de hadd engedjem meg magamnak ezt a fricskát. Így érzem igazán a magaménak, ezért így írom, és így is marad. Például így: „a The The az egyik lefurább britzenekarnév…
-
Beat, pop, synth – nem folytatom, a műfaji besorolásokkal ráérünk még. Az angolok, skótok, walesiek és írek emlegetésével is. A blog a brit népek könnyűzenéjéről szól. Érdekel ez a téma, és a vele kapcsolatos gondolataimat jól esik szavakba önteni. Ezért írom, nem másért. Érteni nem értek hozzá, csak a személyes benyomásaimat és véleményeimet olvashatod. Hogy…
