Ha már brit zene, akkor érdemes szót ejteni a skót Donovan-ről. Ő valahol mindig ott bujkált a pop élvonalában: rivalizáltatni akarták Bob Dylan-nel, inspirálta a Led Zeppelin-t és Indiába utazott a Beatles társaságában. Jóban volt Brian Jones-szal, és új gitártechnikát tanított Paul McCartney-nak. Én mégis az egyik kedvenc filmem, Franco Zeffirelli Napfivér, Holdnővérének zenéjéért vagyok hálás neki. A címadó dallal – amely Szent Ferenc Naphimnuszának az egyszerűsített átirata – segít párhuzamot vonnom a beatnemzedék szabadságvágya és a fiatal Ferenc tiszta, őszinte élet utáni vágyódása között. Érdekes, hogy a Zeffirelli-féle Rómeó és Júlia betétdalát, a What Is A Youth-t is egy brit zenész, Glen Weston énekelte. Nino Rota zenéje lassú és olaszosan szentimentális – ezzel szemben Weston arca és fiatal, tiszta tenor hangja is nagyon brit. Pontosan artikulál angolul, megjelenése pedig nélkülözi az olasz teatralitást. Az én képzeletemben így épít hidat Itália és Nagy-Britannia, a veronai polgárok világa és Shakespeare-é között. Ami viszont furcsa, hogy Glen Weston sem azelőtt, sem azóta nem volt egy igazán ismert előadó, alig tudtam előásni valamit róla. Úgy hírlik, óceánjárókon zenélt, majd néhány éve Ausztráliában hunyt el. Biztos vagyok benne, hogy olyan kedves rajongással fogadták énekét a hajók utasai, mint a Rómeó és Júlia báli jelenetének közönsége.
Rólam
Blogot írok a brit könnyűzenéről. Hogy ki vagyok én? Nem annyira fontos. Láthatsz néha, ahogy esőkabátban vágok át a városon. Vagy talán én vagyok az, aki egy kávézóban maga mellé dobja az oldaltáskát, leül, és írni kezd.
