Britzene

Napjaink egyik legtehetségesebb posztpank zenekara, az IDLES koncertjén gondolkodtam el a könnyűzene és a politikai botránykeltés kapcsolatán. Az az igazság, hogy bár sokat hallgattam őket, főleg a Joy Is An Act Of Resistance albumot, és érzékeltem, hogy határozott véleményük van, mégsem gondoltam, hogy élőben ennyire „harcosak”. Azt tudni kell, hogy a Budapest Parkban egy csomó ország zászlója ott lobog a nézőtéren a VIP-páholyok fölött, köztük a Union Jack is, amit viszont az IDLES-koncert idejére összetekertek és a rúdhoz kötöttek. Aztán valamelyik két szám között Joe Talbot frontember belekiabálta a mikrofonba, hogy aki letépi, annak ingyenpólót ad. (Persze semmi nem történt.) Természetesen megértem, ha például egy walesi születésű embert felháborít a Union Jack, de akkor miért nem szóltak a Budapest Parknak, hogy szedjék le teljesen? Ugyanis ha összetekerték a parkosok, akkor nehéz nem arra gondolni, hogy a turnémenedzsment kérésére tették. Vagy legkésőbb a beállás során észre kellett, hogy vegye a zenekar, és leszedethette volna. Ez ütött szöget a fejemben. Nem tudom bizonyítani a dolgot, de ezt így Joe Talbot-ék részéről egyszerűen zenebohóckodásnak érzem. Mennyivel jobb volna tét nélküli politikai botránygesztusok helyett simán csak hagyni, hogy a számaik magukért beszéljenek, mármint ha elég jól működnek…