Britzene

Brit népek zenéje. Na ja!

Blogot írok a brit könnyűzenéről. Hogy ki vagyok én? Nem annyira fontos. Láthatsz néha, ahogy esőkabátban vágok át a városon. Vagy talán én vagyok az, aki egy kávézóban maga mellé dobja az oldaltáskát, leül, és írni kezd.

„A Subways zenéjében van egy csipetnyi amerikanizmus. Annyi nekem bőven elég is.” (Gergő) „Most, hogy kijött az új válogatásalbumuk, a When I’m With You, nagyon kíváncsi vagyok a koncertre, különösen két új számra.” (Nóri) „Te, ez zseniális, ilyen igazi rock ’n’ roll, hatalmas bulit csinálnak!” (Bence) „Tök sokat beszélnek magyarul a számok között, ez milyen aranyos már tőlük!” (Eszter) „És akkor lehet, hogy ez a jövő? Ahogy mi magyarok egyre jobban tudunk angolul, úgy beszélnek egyre többet magyarul a külföldi zenekarok?” (Tomi) „2010 óta konkrétan rajongó vagyok, és most újra tizenévesnek érzem magam!” (Marci) „Megőrültem volna, ha a Rock & Roll Queen-t nem játsszák el. Amiatt jöttem!” (Réka) „Jól tettük, hogy kimozdultunk, kár lett volna kihagyni.” (Levi)

Posted in