Britzene

Brit népek zenéje. Na ja!

Blogot írok a brit könnyűzenéről. Hogy ki vagyok én? Nem annyira fontos. Láthatsz néha, ahogy esőkabátban vágok át a városon. Vagy talán én vagyok az, aki egy kávézóban maga mellé dobja az oldaltáskát, leül, és írni kezd.

Kábé ötmillió brit punkzenekarra fizetnék be előbb, mint a Sex Pistols-ra. Ott van például a The Undertones, a The Stranglers, a Stiff Little Fingers, a Buzzcocks, a The Damned… – Ja, hogy a The Damned a Sex Pistols előtt játszik? Akkor uccu neki! – rikkantottam, és már nyomtam is a „Jegyvásárlás” gombot. Túl korán, mint kiderült, mert utóbb féláron kezdték vesztegetni. – Jól be lehetnek szarva a szervezők, hogy ez se lesz teltházas – gondoltam, miközben azon bosszankodtam, hogy koncertjegyet nem lehet shortolni, mint a részvényeket. – De pszt! Ezt el ne mondd a levitézlett punkoknak, akik itt harcolnak a kapitalizmussal és a párás hőséggel bakancsban a műfaj alapítóinak koncertjén! Mi lenne még, ha azt is megtudnák, hogy a Skybox-ba több mint kétmillió forint volt a belépő? (Amúgy mindkét banda kúl. Öreg fullánkok nem kitört fullánkok, szúrnak ezek, ahogy bírnak, főleg Frank Carter. Inni kell pár sört, meg kell nézni őket, és mindenki megkapja a pénzéért, amit akar.)

Posted in

Hozzászólás