Megnéztem az M-et. Mint mindig a Depeche Mode esetében, most is úgy láttam, mintha főleg az mozgatná őket, hogy fölépítsék egy vallásközi, egyetemleges ünnep szerkezetét. Egy halálról szóló, komor ünnepét. Erre amúgy minden indokuk megvan: a 2023-as Memento Mori-albummal részben az akkor elhunyt Andy Fletchert búcsúztatták, a filmet pedig Mexikóban, ebben a furcsa, állítólagos halálkultusszal rendelkező országban vették föl. A koncert kapcsán Peter Brook brit rendező jutott eszembe. Orghast című 1971-es projektjében nemzetközi színházi stábbal, gesztusokkal és halandzsanyelven tett fantasztikus kísérletet egy vallásokat ötvöző, bárki számára átélhető ünnep megalkotására. Nem gondolom, hogy a Depeche Mode annyira közel jár az ember és a természetfölötti találkozásának forrásvidékéhez, mint Brook a maga szakrális színházával. Ám ha valaki éppen gyászol, vagy kiüresedettnek és ünneptelennek érzi az életét, akár még enyhülést is adhat neki az M.
Legutóbbi bejegyzések
Rólam
Blogot írok a brit könnyűzenéről. Hogy ki vagyok én? Nem annyira fontos. Láthatsz néha, ahogy esőkabátban vágok át a városon. Vagy talán én vagyok az, aki egy kávézóban maga mellé dobja az oldaltáskát, leül, és írni kezd.
Hozzászólás