Mi volt ez, de tényleg? Mert az még oké, hogy szeptemberben lerakták az asztalra az év egyik legjobb brit lemezét, a Cutthroat-ot, de hogy rögtön október 30-án ilyen közösségi megborulást nyomnak Budapesten, arról nem volt szó! Azt valahogy elfogadtam, hogy Charlie Steen énekes már 2023-as Reflektor Fesztiválon is félmeztelenre vetkőzött, és a valószínűtlenül széles vállaira függesztett karjait dobálta mindenfelé! De hogy most circle pit-et vezényelve súlyzózik a mikrofonállvánnyal, miközben Josh Finerty a háta mögött rohangál, és szakad le a válláról a basszusgitár – ez nekem magas! Az is egy dolog, hogy mennyi negatív érzelem gyűlik a dalszövegeikben, de hogy ennek ellenére még mindig ekkora vigyorral kacsintanak a közönségre tizenegy év után is? Szóval vehemensek, kiszámíthatatlanok és ironikusak: tényleg nem tudok mást mondani, mint hogy a shame a poszt-punk Paddy Pimblet-je! Durrant is a pofon az A38-on, mi meg mehettünk haza csengő füllel a koncertről.
Legutóbbi bejegyzések
Rólam
Blogot írok a brit könnyűzenéről. Hogy ki vagyok én? Nem annyira fontos. Láthatsz néha, ahogy esőkabátban vágok át a városon. Vagy talán én vagyok az, aki egy kávézóban maga mellé dobja az oldaltáskát, leül, és írni kezd.
